"Dios perdona, pero tiempo no perdona!"

Kalandos hegyi utazas utan felnapos kesessel megerkeztunk a forradalmarok hegyi parancsnoksagahoz, ahol csak egy rovid turan ismerkedtunk a kubaiak eletevel, uttorotaborszeru elhelyezessel veszeltuk at az ejszakat.
Tegnap ota itt vagzunk Santiago de Cubaban. Csodalatos tengerparti, hegyvideki cukornadultetvenyes reszek utan egy kicsit lepusztult omladozo varosban csatangolhatunk. Persze mindenutt viritanak az "Atya" plakatjai es a buzdito feliratok. De ami megis nagzon vonzo hogy mindig szol a zene, es tancolnak enekelnek az emberek.
Ma is megyunk koncertre es salsazni. A bueno vista egyik ismert enekese fog fellepni. Isteniek a mojitok es a cubalibre is frissito. A nagy paratartalomban udito volt a legkondicionalt telekommunkacios helysegbol eletjelet adni magamrol, de sajna most lejart az ido. Majd meg jelentkezem! Mindenkit udvozlok!!!